VISSZA  A HÍREKHEZ

Rebell gegen den Krebs

„ Konzervativ megítélések alapján a kemoterápia segítségével az életelvárás kb. 3-4%-al magasabb. Hány ember halt meg, mert a kemoterápia az immunrendszert legyengítette és a szervezet harcát a rák ellen akadályozta?

A kemoterápia életet menthet, főleg ha egy biológiai terápia az immunrendszert támogatja, így az ellenség, a rák két fronton lesz megtámadva, belülről és kívülről. Viszont a kemoterápiát felelőtlenül és  kritikátlanul alkalmazva egy támogatóból  egy rettenetes ellenség lehet, mely a rák romboló hatását nemhogy megállítja, hanem felgyorsítja.”

„Kés,Besugárzás és Vegyszer: mindezeknek a  rák ellenes klinikai orvoslási módszereknek egy közös jellemzőjük van: súlyosan terhelik, károsítják a szervezet  immunrendszerét, melynek  tulajdonképpen a rák ellen kellene harcolnia és ebben a helyzetben teljes erejére lenne szüksége.

A klinikai rákkezelés három módszere közül  a legsikertelenebb a kemoterápia és  legjobban károsítja a beteget.” „A kemoterápia hatása gyakran nincs arányban a mellékhatásokkal, melyekben a betegnek szenvednie kell.”

„A konzervativ rákkezelés semmit nem tesz  a szervezet védekező rendszere, az immunrendszer erősítése érdekében. Az immunrendszer óriási jelentőségének lebecsülése valószínűleg a klinikai rákkezelés sikertelenségének a kulcsa. Az immunrendszer erősítése a rákkezelés legfontosabb oszlopa .”  

„A  primér daganat kezelése (sebészet,…..) csak az első csata, melyet sokkal könnyebben lehet megnyerni mint az egész háborút. Az első megnyert csata, egy jól sikerült operáció, egy negatív lelet után babérainkon ülni, bűnös könnyelműség. A rákbetegek 80-90 százaléka  az áttétekben és nem a primér daganatban hal meg.”

 Az áttétek megelőzése, a mikro-áttétek megsemmisítése kulcsfontosságú a rákellenes harcban  (a szerk.)

Az öngyógyító erők támogatása legyen nemcsak a rákterápia negyedik, hanem az egész rákkezelési rendszer legerősebb és legfontosabb oszlopa.”                             

                                                                                                                                    Prof.dr.K.Maar, 2008

^ oldal tetejére

VISSZA  A HÍREKHEZ