VISSZA  A HÍREKHEZ

Rákgyógyítás: új esély

A rákbetegséget sokan és sokféleképpen magyarázzák, hivatalos kezelése azonban ma még szűk körre korlátozódik. Dávid Tamás professzor állítja: az orvosok nem minden esetben járják a helyes utat, amikor betegeiknek kemo- és sugárterápiát írnak elő.

A szelíd, természetes, holisztikus eljárásokat is be kellene emelni a rákbetegség széles körű, klinikai kezelésébe Dávid Tamás rákkutató professzor szerint. Számos európai és tengerentúli társával együtt azt vallja, hogy a rákot fölösleges misztifikálni, ez a betegség nem rejtélyesebb mint az összes többi. Éppen ezért szemléletváltásra lenne szükség, ami elsősorban nem a betegek, hanem a hivatalossá vált orvosi gyakorlat számára nehéz.

A professzor szerint az utóbbi száz évben egyre-másra születtek egymásnak sokszor ellentmondó teóriák a rákbetegség lényegéről. Noha a kóros sejtburjánzás kialakulásának oka valószínűleg még sok kutatást igényel – amire természetesen nem szabad sajnálni sem pénzt, sem tudást, sem időt –, vannak új, eddig járatlan utat keresők, akik hasznos tényekkel bővíthetik a rákról szerzett eddigi tudásunkat.

Joggal merülhet föl a kérdés: meddig van szükség a világ legdrágább gyógyszereire és bonyolult készülékekre a daganatsejtek pusztításához? Dávid Tamás azt mondja: egyrészt nem minden beteg reagál megfelelően a kemo- és sugárterápiára, s nem is kezelhetnek mindenkit ezekkel a módszerekkel.

Sajnos tény, hogy manapság egyre több ember szembesül a rák diagnózisával, a rendelkezésre álló konvencionális kezelési módszerek pedig – költség- és orvosigényük miatt – egyre nehezebben ellátható feladat elé állítják a klinikai orvoslást. Nem szólva arról, hogy a kemo- és sugárterápia maga is rákkeltő, letagadhatatlan kellemetlenségeket, súlyos szervi károsodásokat okozhat, ráadásul az egészséges sejteket is pusztítja. Azzal pedig, hogy a terápia részeként gyengíti a vérképződést, az immunrendszert, az öngyógyító erőinket, a beteg sok egyéb kockázatnak, egyebek mellett az életveszélyes áttétképződésnek is ki van téve.

A beteget objektíven, részletesen informálni kellene az összes kezelési lehetőségről, és – véli a professzor – meg kellene adni a szabad választás lehetőségét, ami viszont nem lehet azonos a klinikai kezelés elutasításával, a halálos önítélettel. Dávid Tamás szerint a klinikai kezelés és a holisztikus, szelíd terápiák, a természetes anyagok együttes, bölcs, célzott, egyénre szabott kombinációja a leghatásosabb, és számos esetben hoz végleges, teljes gyógyulást, biztosít lényegesen hosszabb élettartamot és emberhez méltó, fájdalommentes életminőséget, mert ez a jövő útja. A professzor világszerte több ezer betegen segített már az esőerdőkből nyert trópusi teakeverékkel, célzott táplálkozási és életmódrendszerrel. A természetes eljárásoknak éppen az individuális kezelés a lényege, a test, lélek, szellem egyensúlyzavara okainak felismerése, elemzése, a beteg egyéni érzékenységének, reagálásának föltérképezése, és az oki terápiás stratégia kidolgozása. Arról sem volna szabad megfeledkezni, hogy a beteg emberek gyógyulását jelentősen befolyásolja a terápia sikerébe vetett hit és a szeretet is. Annak, aki kétkedve fogadja például a klinikai kezelést, és nincs szerető társa, kisebb az esélye a gyógyulásra. Ugyanez érvényes a természetes eljárásokra is, ezért kellene a radikális szemléletváltás abban, hogy a szelíd, holisztikus, tudományosan is igazolt terápiákat – a beteg döntését prioritásnak tekintve – többé-kevésbé egyenrangúként kezeljék a hivatalosan elfogadott gyógymódokkal, de legalább ne száműzzék a vajákosság világába, ne űzzenek gúnyt a másként gondolkodó tudósokból.

Dávid Tamás egyébként amerikai statisztikákkal is fölfegyverkezve veri vissza azokat a támadásokat, amelyekben bőven van része. Mint mondja: ottani onkológusok körében végzett kérdőíves kutatás szerint a rákot konvencionálisan gyógyító több ezer orvos túlnyomó többsége azt válaszolta, soha nem engedné, hogy önmagát, családtagjait kemo- vagy sugárterápiának vessék alá. Ez az arány korábban kisebb elutasítást jelzett, így mutatja: az Egyesült Államokban mind több kutató, gyógyító látja úgy, hogy a rákkezelés tévúton van, a ma elfogadott kezelési módok nem feltétlenül előnyösek a betegek számára.

A kezdeti remények nem egyszer csak részben teljesülnek be, a befektetések és a súlyos mellékhatások pedig sokszor nem állnak arányban a várt eredményekkel. A professzor ezzel természetesen nem állítja, hogy a gyógyszerkutatásokat és -fejlesztéseket fel kellene függeszteni, de szorgalmazná, hogy azok tágabb körben, nyitottabb, holisztikus szemlélettel, ember- és ne pénzközpontúan folyjanak. A pontos diagnózisra is szükség van, de azok közül a kevéssé ártalmasakat részesítsük előnyben.

A rák kialakulásáról ma még nincs kétségbevonhatatlan és egyértelmű tudásunk. Dávid Tamás szerint mindenkinek igaza van, aki táplálkozási, életmóddal összefüggő, pszichés, környezeti, mikrobás és genetikai okokat említ. Szerinte száz esztendeje történt nagyobb, méghozzá előnytelen változás a civilizált ember életfeltételeiben. Tény, hogy számottevően növekedett a környezeti sugárterhelés. A talaj- és légszennyezés, valamint a vegyi anyagok használata miatt csökkent az élelmiszerek minősége, a tartós, káros stressz, a helytelen táplálkozás és életmód pedig szinte életünk mindennapi részévé vált. Mindez hozzájárult a szervezet hármas, testi-lelki-szellemi egyensúlyának súlyos zavarához, megbillenéséhez, ám a professzor szerint a természet, így az emberi szervezet elleni vétségekre is maga a természet kínál megoldást.

Azonban csak paradigmaváltással lehet a konvencionális onkológiai gyakorlatban is széleskörűen alkalmazni az erre irányuló fölfedezéseinket. Addig elszigetelt csoportokba tömörülnek azok a betegek, akik saját gyógyulásukhoz új utat választanak, s "megbélyegzettként" folytatják tevékenységüket az őket segítő kutatók, gyógyítók.

Niczky Emőke
Magyar Hírlap, 2008. december

^ oldal tetejére

VISSZA  A HÍREKHEZ