VisszaVISSZA A FŐOLDALRA

Jeles napok az évkörben: 1956-os forradalom és szabadságharc
(1956. október 23.-november 4.)


 

 

 


Kenneth Klára:

Anyu, tüntetni megyek!


(A világhírű írónő ezt a versét 1957-ben írta, az októberi szabadságharc első évfordulóján, a legifjabb hőseink emlékére.)

Tegnap még, selymes szőke hajad
Simogatta szelíd anyai kéz...
Ma fegyverrel a kezedben
A barikádra mész...

Tegnap még féltél az iskolában,
Hogy a leckét nem tudod jól...
Ma? Orosz túlerővel szemben
A géppisztolyod szól...

Csak tizennégy éves voltál
Vézna, kékszemű gyerek,
Bekiáltottál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!

Olcsó mackóruhát viseltél,
Megtalpalt iskolacipőt.
Emléked azóta már
Csodás legendává nőtt...

Mert soha, soha a világon
Még nem harcolt ilyen sereg,
Halált megvető bátorsággal
Ennyi gyerek, magyar gyerek!

Szemben az orosz tankokkal
Mely mint dübörgő halál
Pillanatonként százakat
Irgalmatlanul lekaszál!

Drága kis testeken gázol
Páncélszörnyek hernyótalpa
Szovjet tankokra vér tapad
És ott feküsztök halva. Halva!

Megölték a gyerekeinket
A hősöket, mert szembeszálltak...
Bolsevista bitangok hada
Nemzetgyilkossá váltak!

Ezt a vért nem mossa le
Évezredek ítélőszéke
És egy napon fegyvert ragad
A világnak minden népe!

Példát vesz Rólad kisfiú,
Te vézna iskolásgyerek,
Aki beszóltál a konyhába:
Anyu, most tüntetni megyek!!!
 

 
 

WITTNER MÁRIA BESZÉDE
Elhangzott, a Magyar Parlamentben, 2001. február 25-én.

Megilletődve állok a Magyar Országházban, ahol történelmünk kimagasló személyiségei a magyar nép javára alkottak törvényeket, mint Tisza István, Klébensberg Kunó, Hóman Bálint, de itt alkottak törvényeket egy hamis eszme nevében is, mely egy jobb sorsra érdemes nemzet elvesztésén munkálkodott.

Ma, a kommunizmus áldozatainak emléknapján megidézem az áldozatokat - élőket és holtakat -, hogy együtt vádoljuk a szocialista köntösbe bújt hóhérainkat.

Vádoljuk őket, mert a lenini utat nagy igyekezettel honfitársaink csontjaival kövezték ki. A világ legdrágább, legfájdalmasabb útja ez, s a továbbhaladásunk tétje milliónyi emberélet volt.

Vádoljuk őket, mert a nemzetünk kiváló polgárait küldték bitófára és gyalázták meg holtukban is.

Vádoljuk őket a Gulágon embertelen körülmények között elpusztult honfitársaink nevében.

Vádoljuk őket az otthonuktól megfosztott és kitelepített polgárok nevében, kiknek kiszemelt otthonukba betelepedtek, elrabolva egy élet munkáját.

Vádoljuk őket a recski haláltáborban megkínzott, megalázott emberek nevében.

Vádoljuk őket
a munkaszolgálatosok nevében.

Vádoljuk őket a 298-as parcella halottai nevében, az ÁVH mint erőszakszervezetük által fogva tartott megkínzott és agyonvert emberek nevében.

Vádoljuk őket a 6 millió meg nem született magyar gyermek nevében.

Vádoljuk őket a "legdrágább kincs", a gyermek nevében, akitől elvették az apát, az anyát, az otthon melegét.

Vádoljuk őket a "legfőbb érték", az ember nevében, akit egy tollvonással küldtek bitóra, vagy zártak börtönbe hosszú évekre.

Vádoljuk őket a megalázott, megkínzott honfitársaim nevében.

Vádoljuk őket a sortüzek áldozatai nevében.

Vádoljuk őket, mert kiölték az emberekből a hitet, a reményt, a morált, egy emberibb, tisztább élet reményét.

Vádoljuk őket Mindszenty bíborosért. Az Istenhez hű papokért, akiket börtönbe zártak hitükért, mert erkölcsre, hazaszeretetre nevelték népünket.

Vádoljuk őket, mert kifosztották az országot, hogy a dolgos Magyar Nép munkájából - elveiket megtagadva - lettek vörös kapitalisták.

Vádoljuk őket a magyar parasztok nevében, akiket megfosztottak földjeiktől, életterüktől, így téve kiszolgáltatottá őket.

Vádolom a nyugdíjasok nevében, akiktől elrabolták a hosszú dolgos élet gyümölcsét, bizonytalanná téve biztos nyugdíjas éveiket.

Vádoljuk őket történelmünk meghamisításáért.

Vádolnak az élők és vádolnak a holtak. És vádoljuk őket, mert hitünkben megcsaltak, megloptak.

Ezért megállapítom az áldozatok nevében, soha nem lesznek képesek arra, hogy magyar politikusként egy Nemzet felemelkedése érdekében cselekedjenek.

Itt teszem fel a kérdést: milyen morál alapján ülnek egy magyar parlamentben még most is és alkotnak törvényeket egy általuk tönkretett, kifosztott, megalázott nemzet számára?

Ezért a Szent Korona tana és a magyar nemzet nevében erkölcsi hullává nyilvánítom őket.

2001. február 25.

http://www.youtube.com/watch?v=I3Z9OHMV34g

1956 - Az összeomlás pillanata

 

     


Szőke István Atilla
:

1956

A pesti utcán halkan zsongott a nép,
fentről és bentről jött a kívánalom,
a lélek-vággyal megtöltött tartalom
s óhaj, az emberhez méltó életért.

A tömeg egyre gyűlt, senkitől se félt,
a belső tűz - hogy itt az alkalom -
nőttön-nőtt, de a szolga-arcú hatalom
döntött s reszketve vörös halált ítélt...

...és látták lánctalpakon jönni a halált,
s a vörös halál a város felett szállt,
s lőtt sebektől lett nyirkos utca és tér…

s a házak falain is csorgott a vér...
...és védték a várost, a szabadságot,
a hazát, a hitet a pesti srácok...
 

     
                
    


Paudits Zoltán
:
Mint 1956-ban


Mint ezerkilencszázötvenhatban,
hasad a mag az öntudatban,
és virág nyílik kóró helyett,
szirmát szórja az emlékezet.

Mint ezerkilencszázötvenhatban,
puska dörren és bilincs csattan,
gyertyák gyúlnak, közel a vége,
bontja már zászlaját a béke.

 

    

Ki húzta meg a ravaszt először 1956. október 23-án?

            

"Iskolában tanultam: gaz ellenforradalmárok nyitottak tüzet a Rádiót őrző derék katonákra. Amikor kilenc óra tájban fegyverropogás rázta meg a Bródy Sándor utcát, engem egy bácsi belökött az ott parkoló teherautó alá. Néhány perc múlva kibújtam, és fejvesztve rohantam hazáig.

Ki lőtt először? Nem vagyok hiteles tanú. De akkoriban már sokat jártam moziba, láttam vagy háromszor az Őrs a hegyekben című szovjet filmet, s amikor a gaz csempészek a sziklák közül a hős szovjet határőrökre lőttek, mindig a sziklák között villantak föl a torkolattüzek. S nem ott, ahol holtan zuhantak le a lóról a katonák.
Előttem a kép: szikráznak a Rádió ablakai - s mi vágódunk ijedten hasra.

      


Katonákat vezényelnek
a Rádió épületébe

            
           


Lángoló teherautó a Rádió előtt

       

Nem ismertem személyesen Gosztonyi Pétert. Nem tudom, hol volt 1956. október 23-án este kilenc órakor. Egy biztos: menekültként õ nem azt tanulta néhány évvel később a zürichi tudományegyetemen, hogy akkor este a Rádió hős védőire gaz ellenforradalmárok nyitottak tüzet.
Gosztonyi Péter huszonöt éves volt 1956 decemberében. Háta mögött az ifjúsága és a hazája."

(Részlet Szigethy Gábor Gosztonyi Pétert búcsúztató írásából)

            


Gosztonyi Péter tömör összefoglalója 1956-ról
a Bécsi Napló egy 1998-as számában:


Ünnep a hírhedt ÁVH-nál

       

I.   Miért tört ki 1956-ban forradalmunk?

Októberi forradalmunk nem volt "éhséglázadás". A tízmilliós magyarság fizikai léte a kommunista rezsim által biztosított volt. A munkanélküliség sem vitte a tömeget az utcára. A forradalom okát: az országot uraló, idegen szuronyok segítségével hatalomra került, ostoba, primitív és a néptől elszakadt Moszkva hű kommunista funkcionárius had tehetetlensége és vezetési képességének minimalitása okozta.


Az alapvető emberi jogok, a nemzeti büszkeség mélységes megsértése
, az 1955-ös esztendő közép- és kelet-európai politikai változásai (Moszkva-Belgrád kibékülése, az Osztrák Államszerződés, a varsói paktum létrehozása, a Bundeswehr megalakítása, a poznani és varsói 1956-os munkás mozgolódások) erősen kihatottak az 1956 őszén Magyarországon kialakult és egyre mélyülő belpolitikai feszültségre. Amit a kommunista párt nem kívánt vagy nem is tudott felmérni.

A forradalom először békés jellegű diáktüntetéssel indult. Spontán volt. Csatlakozott hozzá Budapest lakossága, a fővárosi nagyüzemek munkásai. Kommunisták és nem kommunisták. Amikor a tüntetők száma meghaladta a 300 000 főt, a pártvezetőség karhatalmi erőket vonultatott fel ellenük.

      

                 A Petőfi Kör hangszórós kocsija

 


A felvonulás jelszavai:

Lengyelország példát mutat, kövessük a magyar utat!

Munkás-paraszt gyerekek, együtt megyünk veletek!


Új vezetést akarunk, Nagy Imrében bizalmunk!


Nem állunk meg félúton, sztálinizmus pusztuljon!

Szovjet sereg menjen haza, Sztálin-szobrot vigye haza!

Függetlenség, szabadság!

Rákosit a Dunába, Nagy Imrét a kormányba!


Ruszkik haza!


Vesszen az önkény, éljen a törvény!


Tüntetés a Bem-szobornál
 

Ugyanakkor a szovjet hadügyi és belbiztonsági szervek is megmozdultak. Ma már ismeretes, hogy Moszkvából 1956 nyara óta a KGB élénk figyelemmel kísérte a magyar belpolitikát. Ottani vezetők jobb értesülésekkel rendelkeztek, mint a Magyarországon, a népi demokratikus rezsimért felelős helytartóik.

A legújabb 1956-os kutatások eredménye sejteti, hogy a szovjet "szervek" 1956. október 23-án számos helyen ügyesen és nagy rutinnal maguk is "beépültek" az elégedetlenkedők táborába, sőt, azokat - mi célból, nem tudjuk - a pártvezetőség akkori összetétele elleni fellépésre manipulálták.
 

A békésnek induló tüntetések a Magyar Rádió szákházánál 19.30 óra körül fegyveres harcba torkolltak. Ma már tudjuk, hogy az első lövéseket a székházat biztosító "kék" ÁVH karhatalma adta le, Mester János ÁVH-százados parancsára. A sortűznek azonnal halálos áldozatai lettek.

Jóllehet, a központi pártvezetőség csupán október 23-án éjfélkor adott karhatalmi erői részére tűzparancsot - Mester AVH-századosé (valószínűleg ma is él Budapesten) az "érdem", hogy személy szerint kirobbantotta esztelen utasításával a forradalmat.

 

     
Géppisztolylövedékekkel átlőtt kották a Rádió földszinti Kottatárában

     


 
Nagy Imre                  Tildy Zoltán                   Nagy Imre         

A Magyar Rádió sugározta

október 24-én 12.10 és 13.40 között    (többek között Nagy Imre miniszterelnök rádiószózata ; Himnusz; Bánk bán;Tildy Zoltán nyilatkozata; a Magyar Nők Országos Tanácsának felhívása; kommentár a tegnapi tüntetésről; milyen céllal jöttek a szovjetek Budapestre; fegyveres munkásőrségek alakulása; a fővárosi Tanács VB. az élelmiszerhelyzetről)
október 24-én délután
 (többszöri felhívás fegyverletételre;
Szepesi György a sporttársakhoz )
október 24-én 20.00
 (beszámoló a rádió előző napi ostromáról)
október 25-én 14.00 és 15.00 között
(felhívások, táviratok)
október 25-én 15.18 
(Kádár János első titkár és Nagy Imre miniszterelnök beszéde
, Tánczos Gábornak, a Petőfi kör titkárának felhívása)
október 27-én 6.15 és 9.35 között  (katonai parancsnokságok felhívásai, kommentár a vérontásról, helyzetkép az elmúlt éjszakáról)
október 27-én 22.00  (Lukács Györgynek, az új kormány népművelési miniszterének és Vas Zoltánnak, a Közellátási Kormánybizottság elnökének nyilatkozata, a belügyminiszter a kijárási tilalomról)
október 28-án 11.00  (Üzenet a Corvin közbe és a Kilián laktanyába: "Tegyétek le a fegyvert!")
október 28-án 17.25   (Nagy Imre szól a magyar néphez
)
október 29-én 7.00  (Hajnalodik. A Szabad Nép mai vezércikkének ismertetése)
október 29-én 13.00 (Kommentár a Kossuth címerről)
október 29-én 16.40 (Magyar írók szólnak: Benjamin László, Tamási Lajos, Zelk Zoltán, Karinthy Ferenc, Eörsi István
)


Átállt szovjet tank a Parlament előtt 25-én,


ahol rövidesen menekülni próbálnak
a békés tüntetők a gyilkos sortűz elől.


Teherautóval gyűjtik az áldozatok holttestét.

           
A pártház ostroma

VisszaVISSZA A FŐOLDALRA


A rádió épülete
megostromlása után


Tank a rádió közelében


A forradalom jelképe,
a lyukas zászló
a Corvin közben

"A rádió hosszú évekig a hazugság szerszáma volt.
Hazudott éjjel, hazudott nappal, hazudott minden hullámhosszon!"

október 30-án  (A Rádió Forradalmi Bizottságának kiáltványa, szerzője Örkény István)
október 30-án 14.28 (Megszűnt az egypártrendszer! Nagy Imre miniszterelnök, Tildy Zoltán államminiszter, Erdei Ferenc, a Minisztertanács elnökhelyettese és Kádár János államminiszter beszél
)
október 30-án (A Kossuth Tüzértiszti Iskola levele a Magyar Rádióhoz)
október 30-án 16.42 (Nagy Imre üzenete a magyar néphez
; Nonn György legfőbb ügyészt lemondatták; felhívás a rádió dolgozóihoz)
október 30-án 20.30 (A Szabad Kosssuth Rádió bemutatkozik - felolvassa Körmendy László; a Magyar Írók Szövetségének elnöke, Veres Péter nyilatkozik; a Magyar Színház- és Filművészeti Szövetség forradalmi bizottságának kiáltványát Bessenyei Ferenc olvassa fel)
október 30-án (A magyar forradalom a nagyvilágban)
október 30-án 20.39 (Magyar írók szólnak: Örkény István, Eörsi István, András László Devecseri Gábor
)
október 31-én 21.00 (A Borsod Megyei Munkástanács rádiója jelentkezik)
október 31-én (Helyszíni felvétel Nagy Imre beszédéről a Parlament előtt - német alámondással)
november 1. 17.45 (Németh László: Emelkedő nemzet)
november 1. 18.12
(Nagy Imre magához kérette Andropovot, a szovjet nagykövetet)
november 1. 19.50 (Nagy Imre rádióbeszéde és Mindszenthy József üzenete)
november 1. (Riport szabadságharcosokkal)
november 1. 23.20 (Maléter Pál ezredes nyilatkozata és a szovjet csapatok hadmozdulatai)

november 2. 10.50
(A magyar színészek forradalmi bizottságának kiáltványa - felolvassa Szakáts Miklós és Molnár Tibor)
november 3. 20.00
 (Mindszenty József hercegprímás rádiószózata)
november 4. 05.20
(Nagy Imre rádiószózata több nyelven; felhívása Maléter Pál honvédelmi miniszterhez;
A Magyar Írók Szövetségének felhívása   )



           A ledöntött Sztálin-szobor

   

II.   A szovjet hadsereg a magyar október első szakaszában

A Magyarországon 1956 szeptembere óta a szovjet Különleges Hadtest keretében állomásozó négy szovjet hadosztály (kettőőközülük repülőhadosztály) volt, időben felkészült "esetleges magyarországi karhatalmi bevetésre" (Malasenko altábornagy közlése, Moszkva 1993). Székesfehérvári és ceglédi ezredeit már október 23-án délelőtt riadókészültségbe helyezte. Szokolovszkij marsall, szovjet vezérkari főnök parancsára, moszkvai idő szerint 21.00 órakor a Hadtest erre kijelölt csapatai megkezdték Budapestre való felvonulásukat.

A szovjet fegyveres erőket nem érte a magyar forradalom felkészületlenül. Szó sem lehet meglepetésről. Zsukov marsall már 1956 szeptemberében két tábori hadsereget vonultatott fel a szovjet Kárpáti Katonai Körzetbe. Ezeket úgy helyezte el - és harckészültségbe - , hogy szükség esetén mind Lengyel-, mind Magyarországon rövid időn belül bevetésre kerülhetnek. Ahogy ezt 1956. október 31-i felvonulásuk be is bizonyította. Ezen kívül Erdélyből és a "Kárpátokon túli területekről" (Kárpátalja) október 23. és 25. között több szovjet hadosztályt csoportosítottak át Magyarországra.   



Barikádok emelkednek



A Sztálin-szobor feje

  
A szovjet fegyveres erők összlétszáma - a KGB-csapatokat nem számítva - 16 hadosztályt, mintegy 180-200000 főt tett ki. Páncélosaik, rohamlövegeik száma 1200 volt. Két repülőhadosztály is tartozott állományukba. Ezeket azonban tartalékban hagyták.
A szovjet hadsereg 1956-os őszi katonai stratégiája három lépcsőben zajlott le. Október 23-án és 24-én csak "erődemonstrációkban" fitogtatták magukat. Úgy gondolták, mint Kelet-Berlinben 1953 júniusában, Budapesten való fel-alávonulásuk "megrémíti" a lázadó magyarokat és így szétszóródnak.
Eme politikai elgondolásuk is egy hamis és hazug eszmevilág tézisein nyugodott. Tudjuk, nem így történt.
A szovjetek második stratégiája a támadó hadművelet volt. Ezt október 25. és 28. között érvényesítették. De itt - így Malasenko altábornagy, a Különleges Hadtest 1956-os megbízott vezérkari főnöke, 1994-ben Moszkvában - "a kormányuk által meg volt kötve kezünk, önállóan nem operálhattunk". Ezenfelül a szovjet taktika is csapnivalóan rossz volt: páncélos erőkkel kívánták "móresre" tanítani az ellenük klasszikus partizánharcot folytató felkelőket.
  



Sebesült szovjet katonát mentő budapestiek






 

  


A "harmadik lépcső": 1956. november 4. és november 5. Malasenko: "Ekkor már Konyev marsall adta nekünk az utasításokat. A magyar kormányra (azaz a Kádár-klikk) nem kellett tekintettel lennünk!" Ez időben lőtték szét a szovjet divíziók Budapestet.

Jóllehet, a szovjetek katonai intervenciója Magyarországon 1956-ban győzedelmes volt - erkölcsileg a hadsereg vereséget szenvedett. Aránylagos veszteségeik is tetemesek voltak: 2260 halott, sebesült és eltűnt vörös katona, ebből 720 halott. S mindez kb. 20 napi bevetés alatt.
 

III.   Forradalom, felkelés vagy szabadságharc
volt-e a magyar "1956"?

Mindhárom. Az októberi "események" több szakaszban játszódtak le. A párt uralma ellen a kommunista értelmiségiek egy felvilágosult gondolkodású csoportja kezdte a rebelliót. Ők ütöttek először rést a Rákosi-Gerő féle diktatúrán. Követték őket - szinte teljes létszámmal - az egyetemek, főiskolák és különböző tanintézetek (katonai akadémiák) hallgatói. Ezeknek száma országos viszonylatban 30-40 000 fő volt. Ők hívták tüntetésre a népet október 23-án.

S amikor az ÁVH a Magyar Rádió székháza előtt meggondolatlanul (vagy provokatív szándékkal?) tüzet nyitott a tüntetőkre, a demonstrációból fegyveres felkelés lett. Ehhez csatlakozott - szintén majd teljes létszámmal - a munkásság s vált az események élharcosává.

A parasztság tulajdonképpen csak október 25-e körül mozdult meg. A tsz-ekből, az egyéni gazdáktól társzekér társzekér után hozta az élelmiszert a nagyvárosok lakosságának, miközben a Magyar Népköztársaság összes városában, falvaiban és településein 48 óra alatt némi erőszakkal, vagy anélkül, mint kártyavár omlott össze a vörös uralom (hasonlóan Kúnék hírhedt Tanácsköztársaságához 1919 július végén).

    
A szétlőtt Kilián-laktanya, a forradalom katonai központja

A magyar fegyveres erők eme népi mozgalomban eléggé a periféria szélére kerültek. A "párt ökle", az ÁVH pedig gyáván megfutamodott. Szétesett. Parancsnokai egy része vagy a szomszédos "szocialista országokba" szökött, vagy a sógor fáskamráiban keresett menedéket. Egy rothadt államberendezés használhatatlan zsoldosai...

A felkelés akkor vált szabadságharccá, amikor az addig "megverhetetlennek" hitt szovjet hadsereg tört hazánkra és a felkelők felvették ellenük a harcot.

VisszaVISSZA A FŐOLDALRA

IV.   Mi okozta a forradalom bukását?

A nagyhatalmak ármánya, árulása és - a Szovjetunió kivételével - teljes érdektelensége.

   Ma már ismeretes, hogy a szovjet vezetés a forradalom első napjaiban megzavarodott volt. Várt egy magyarországi lázadást, amit örömmel vert volna szét, de nem számított arra, hogy az ostoba, gyarló, "senkikből" verbuválódott "magyar" pártvezetők ilyen szervezett és hatalmas népi ellenzékkel kerülnek szembe. Hruscsov kiegyezett volna Magyarország esetében egy második Nagy Imre-kormánnyal, de az egypártrendszeri diktatúrát nem volt hajlandó feladni.

A pártvezetők tábora megoszlott. A katonák a beavatkozás mellett voltak. A kínai testvérpárt is és Európából Togliatti és a félig már szenilis Ulbricht. Gheorghiu Dej, a román KP-vezér még csapatokkal is támogatni akarta az új szovjet katonai intervenciót. Hruscsov kezdetben ingadozott. Saját Sztálin-ellenes politikáját látta azonban Magyarország esetében veszélyeztetettnek. A Kremlbeli döntés - hogy jön egy második katonai intervenció - október 30-ról 31-re virradó hajnalon született. Hruscsov döntött. A többiek csak bólogattak. Kivétel Mikojan volt.

Segítette Hruscsovot a döntésben a washingtoni kormány gyáva, alattomos és rohadt politikája. Eisenhower, ez a bottal csinált politikus, mindeddig csak üres szólamokban állt ki a kelet-európai népek önrendelkezési- és szabadságjoga mellett. Most titkos és nem titkos csatornákon megüzente a Kremlnek: az USA érdektelen Kelet-Európában. Ebben az övezetben Jalta (1945) óta továbbra is Moszkva az úr. Cselekedjen belátása szerint. Még a Washington és Moszkva közötti kulturális kapcsolatokat sem függesztették fel az amerikaiak - hogy legalább látszólagosan tiltakozzanak a második szovjet intervenció ellen. Anglia és Franciaország 1956 októberében a közel-keleti háborúval voltak elfoglalva. Németország hadserege felépülőben volt. Mit csinálhatott egymaga? Ausztria lapított. Féltette 1955-ben visszakapott függetlenségét. Jugoszlávia - Tito - Hruscsov mögé állt. Megijedt a magyar irredentizmus feltámadásától. Elárulta személy szerint is Nagy Imrét. Így Hruscsovnak tálcán szervírozták Magyarországot. Sajna: forradalmunk már akkor kudarcra volt ítélve, amikor kirobbant!

V.   Veszteségeink

A forradalom alatt a Magyar Népköztársaság területén 48 óra leforgása alatt minden városban és községben megszűnt a kommunista hatalom. Ilyen még nem volt a történelemben - s ez is jellemzi, mennyire népidegen és rothadt volt a hatalmon lévő kommunista párt. Tagsága - 800 000 fő - szétszaladt. 1956 decemberében az új pártszervezők még 80 000 főt sem tudtak magukénak. Ennek a fele is karrieristákból állott.

A forradalmi harcokban elesettek és megsebesültek száma 20 000 főn felül volt. Kádárék, úgymond, Karhatalmi Tiszti Osztagai 1956 december végén nem több ember felett, mint 12 000 fő fölött rendelkeztek. A honvédség, rendőrség szétszaladt. A KP "magvából", pl. a hírhedt ÁVH-s tisztek Jambrich testvéreiből és a többiekből halálbrigádok kezdték el működésüket. Titokban, orvul gyilkolták le a pártnak nem tetsző vagy a behódolást visszautasító munkástanácsok tagjait.
 

 


Karhatalmi ("pufajkás") alakulat

ÁVH-s gyilkosokon kívül számos olyan briganti szolgált itt, akik később újságíróként és a kultúra többi "humanista" vonalán jutottak jól fizetett állásokba. Pl. a Népszabadság nem egy kommunista szerkesztője (ma is ír!) e bandába tartozott. Kádár-Cermanek, a szovjetek bábja 1956 és 1961 között nem kevesebb mint 300 főt (köztük számos fiatalt és munkást) küldött a bitóra.
 
 

  Az 1956 október 23-ával  kezdődő
  magyar forradalomban részt vett
  és a forradalom után ezért a
  bíróság által halálraítélt
  - de mai napig élő - 15 ember portréja
 


A Nagy Imre-per vádlottjai

  
20 000
fő börtönbe került, ahonnan csak 1963-ban, amnesztiával szabadultak. De a rezsim kimúlásáig (nem olyan finoman: "megdögléséig"!) megmaradt priuszuk - hetedíziglenig. Kádár 1958-ban, amikor Hruscsov felajánlotta nekik a szovjet csapatok Magyarországról való kivonását, ennek ellent mondott. "Maradjon önöknél csak Rákosi - nálunk pedig állomásozzanak tovább szovjet csapatok!" - mondta. Ezzel kinyilvánította hazaárulását. Nemcsak a forradalom elárulása, a bitóra hurcoltatott százak, de a honárulás is Kádár-Cermanek (népnyelven "jó János királyunk"!), eme KP-funkcionárius lelkét terheli.

Külön iróniája a sorsnak, hogy uralmát ma is Magyarországon százezren kívánnák vissza. Hiába, rabszolga nép. Sajnos. Kell a kancsuka... Úgy tűnik...

A szovjet csapatok csak az Antall-kormány alatt, 1991-ben hagyták el hazánkat. Addigra dugába dőlt a párturalom. Thürmer "elvtárs" nosztalgiázó kommunista veterán-csapata alig pár tízezer elvtársból áll. Az USA úgy tesz, mintha semmi köze nem lett volna a magyar forradalomhoz. Európa elfelejtette 56-os kiállásunkat. Most az 1968-as Prágai Tavaszt dicséri...

1956/57 telén 210 000 magyar hagyta el hazáját és keresett egyetlen batyuval új hazát a nagyvilágban. Letelepedtek, egzisztenciát teremtettek. Kivívták befogadó országuk elismerését. Ők voltak a forradalom bukásban is megacélozódott győzői.
 

VI.   Az 1956-os forradalmunk történelmi értékelése

"Nincs még olyan nap a történelem kezdete óta
amely világosabban mutatta volna, hogy az ember
szabadságvágya örök és elpusztíthatatlan,
bármekkora is a siker ellen ható túlerő..."

   John F. Kennedy: Magyarországról 1956-ban

A XX. század csillagórája és a magyar történelem ezen évszázad legkiválóbb eseménye dokumentálása élni akarásunknak. Ezek a mi generációnk igazi gyökerei. Nem a Horthy-korszak, nem az együgyű és ostoba gróf Károlyi kezdettől elvetélt kísérlete, nem az agg Ferenc József Monarchiája és kevésbé az 1945/47-es demokratikus kísérlet, amely jónak indult, de megfeneklett a nagyhatalmak árulásán. 56-ból nem EGY van! Amennyi ember, annyi 56 létezik. De mindenki EGY abban: a függetlenséget, a demokráciát és az állami önállóságot akartuk. És a kommunizmusból és annak minden válfajából mindenkinek elege volt!

Gosztonyi Péter (Bécsi Napló)                          

A forradalmat megelõzõ mozgalmak céljai elsõsorban értelmiségi fórumokon (Petõfi Kör és ennek vidéki változatai,   Írószövetség, Irodalmi Újság) fogalmazódtak meg. A legfontosabb dokumentum, amely a forradalom programjává lett, az Építõipari Műszaki Egyetem diákjainak 16 pontja volt. Ez egyetlen nap alatt eljutott az ország minden egyetemére és legtöbb fõiskolájára. Az egyetemi és fõiskolai ifjúság a magáénak ismerte el a követeléslistát, a forradalom folyamán mindenhová eljuttatta, és elfogadtatta minden forradalmi fórumon. Ez a 16 pont lett Nagy Imre forradalmi kormányainak programja is, sõt némely pontja    még a Kádár-kormány programjában is helyet kapott. Jelentõsége az 1848-as 12 pontéhoz hasonló.   


Tüntetők a Rákóczi úton

   A budapesti események hírére megmozdult a vidék lakossága is. Sok helyen sztrájkok, tüntetések törtek ki, nemzeti bizottságok, munkástanácsok alakultak. Szegeden egyszer fogadta sortűz a békés tüntetést. Bár a katonák - felettesük parancsa ellenére - a levegőbe lőttek, az ÁVH-s tiszt golyója talált, s a lövöldözésnek egy halálos áldozata lett.

< Nemzeti színű zászlóval díszített teherautó
   Szegeden, 1956. október 24
.

Márai Sándor: Mennyből az angyal (részlet)


 

56-os emlékművet avattak Lébényben
2006. november 4-én

A fából faragott kompozíció a "pesti srácok" egyikét ábrázolja. Jan Chovan felvidéki fafaragó 2 méternél magasabb alkotása egy fiatalembert jelenít meg, aki suhogó lódenkabátot visel, bal kezében lyukas zászlót tart. Fegyvertelen alakja a szabadság iránti vágyat szimbolizálja. A kő talapzaton álló alakot két oldalról egy kereszt és egy kopjafa keretezi.

Az emlékművet 1956 hőseinek, mártírjainak dr. Dávid Tamás Lébényben élő rákkutató professzor saját költségén állíttatta.

Dr. Dávid Tamás beszéde a szoboravatáson

     

VisszaVISSZA A FŐOLDALRA